Mikortól számít egy nő nőnek?

Erre a kérdésre 10 évvel ezelőtt azt válaszoltam volna, hogy 16-18 év között lesz egy lányból nő, kb. ennyi idős korára érik meg testileg és lelkileg is a női szerepre. Manapság erről már nem beszélhetünk. Míg az állításom második része, amely az érettségről szólt, még mindig ugyanott tart, addig a nővé való fejlődés áttevődött a 11-12 éves korosztályra.

A trendi tini csajszi

Ma egy trendi nő 11 évesen kezdi meg azokat a dolgokat, amikkel normális esetben csak 5 évvel később kellene találkoznia, de hát mit tegyen szegény nő, hiszen ez az elvárás! A lányok 13 évesen szülnek egy náluk fiatalabb fiúnak (vagy valaki másnak a focicsapatból, ki tudja, hogy melyik az apa), hiszen 11 évesen szűznek lenni ciki, és ezt a család büszkén mutogatja a világnak.

A trendi tini első ránézésre felismerhető, hiszen egyéniségnek kell lenni, és így minden egyes kis egyéniség büszkén vállalja ribancoid mivoltát. Miért ne tenné, hiszen példaképei, a folyamatosan cserélődő nagynevű tini celebek, egy szál picsában ugrándozva mutatják be, hogyan is kell ezt csinálni. Ettől lesz az ember lánya gazdag és híres. Első ránézésre azonnal szemet szúr az anorexia (vagy bulímia), amely elengedhetetlen, hiszen mi történne jaj, ha csak egy deka izom (vagy talán zsír) felkerülne a csontos kis mellükre. Szívszorító hisztériájuk – mikor lógó bőrüket összeszorítva mutogatják, hogy milyen hájasak – mindenkit mély, együtt érző szomorúságra sarkall. Ilyenkor persze azt várják, hogy a másik azt mondja: “Jaj, dehogy vagy kövér, tökéletes az alakod!”, hogy ezzel legyezzék hiúságukat. Eme kicsi játszmákat hamar megtanulva, könnyedén érik el, hogy ők kerüljenek a középpontba, hogy mindenki őket ajnározza és dícsérje.

Ruhatáruk legfőbb tartozéka a forró naci, a picsaszoknya, és a mély dekoltázsú (jobb esetben a ciciből éppen hogy a bimbót eltakaró) top. A húspiac így működik, aki többet rak ki, az több elismerést kap. Semmit nem bíznak a fantáziánkra, nem árulnak “zsákba macskát”, míg a ciciről vagy a popsiról van szó. Annál nagyobb meglepetést tartogat üde arcocskájuk. A fél kiló vakolat alaptartozék, arra jön a bő lére eresztett rúzs, szemfesték és pirosító. Szintén alapvető fontosságú a túlszedett szemöldök, amelyet szemceruzával igyekeznek bizonyos esetekben visszaigazítani a megfelelő helyre. Ami nem látszik, az nincs is alapon, a ragyát takarni kell, nem pedig kezelni. Ez az elv szinte mindenben működik egy igazi nőnél. A külcsín szükséges és túlzó, hogy eltakarja a belbecs nem létezésének tényét.

Kedvenc színek: rózsaszín, vérvörös, rikító színek, fekete-fehér-rózsaszín egyveleg (szabad fordításban: “emo-karácsonyfa”).

Kedvenc ruhadarabok:

• Bohócorrú cipő (fő tulajdonsága a magas tűsarok és a lábhoz képest plusz 5-10 centiméterrel hosszabb csőrszerű orr);
• Rózsaszín, strasszos halálfej bross, csat vagy öv formájában;
• Csípőnél kezdődő nadrágok, melyből kilátszik a derékig felhúzott tanga (fontos, hogy télen is csak halásznadrágot szabad hordani!);
• Fontos, hogy minden kellék minél csicsásabb legyen, hiszen a csicsától lesz szép a nő. Legyen rajta rengeteg színes strassz, masnik, rózsácskák. Minden legyen műanyag és kínai (nem költjük ész nélkül a saját pénzünket!), kivéve amit ajándékba kap, mert az csakis márkás és méreg drága lehet.

Kedvenc ételek: nincs. Egy igazi nőnek nincs szüksége ételre. Néha azért jólesik elrágcsálni némi puffasztott rizst, vagy búzát, de alapvetően elég az energiaital, az alkohol és a cigaretta az életben maradáshoz.

A jellem

A viselkedésforma igencsak fontos egy valódi trendi nő kelléktárában. Alapvető szókincsbe beletartozik a trendi, cuki, szivi, kircsi, stb. Ami a lényeg, hogy minden szót rövidíteni kell, és becézgetve beszélni. Nem szabad elfelejteni, hogy a nyávogás és az affektálás nélküli beszéd rossz benyomást kelt. Nem elég feltűnő és nem mutatja meg valódi egyéniségünket. Fontos még, hogy minél több közhelyes szófordulatot és szólást kell ismerni, és ezeket minél gyakrabban kell használni. Így leplezhetőek leginkább az intelligenciában és tanultságban fellelhető hiányosságok. Ezt minél korábban el kell sajátítani, hiszen hibátlannak kell látszani.

Az “adok-kapok” elv minden igazi nő mozgatórugója. “Adom a testem, hisz azért csinosítgatom nap mint nap, hogy legyen mivel “érvelni”, és cserébe elvárok bizonyos dolgokat.” Hogy mik is ezek? Teljes ellátás, fuvar, ajándékok, kényeztetés. Természetesen minden “kapnak” van egy “adok” ellenértéke, minden csak addig a szintig, amíg az egyensúlyban van. A bambulás ingyen van, hiszen nézni bárkinek szabad. Bár sértő, ha egy idős vagy igénytelen pasi az aki bámul, olyankor jön a kötelező játszmázós hiszti, hisz egy igazi nő nem veszíthet az erkölcsi tartásából. Az erkölcsösség nagyon nagy erény, ezért az erkölcsösség látszatának a fenntartása igen komoly és sok áldozatot igénylő feladat.

Az ideális férfi

Egy valódi nő a férfiak terén mindig nagy dilemmában van. Szexelni a jóképű, népszerű machoman-ekkel akar, míg minden más aspektusban inkább a megbízható pénzes papucsállatkákat preferálja (persze itt is alapfeltétel minimum egy Brad Pitt külső). Így vetődik egyiktől a másikig, vagy tart egyszerre többféle hímegyedet is háremében.

Mindegyiket arra használja, amire való. Általában a machoman típusú férfiakkal való kapcsolata rövid életű, néha időszakosan vissza-vissza térő (ez az ún. “életem szerelméből” átavanzsált “dugó-partner” vagy “egészségügyi-haver”), hiszen az ilyen típusú férfiak is arra használják őt, amire való. A papucsállatkákkal hosszú távon szereti magát kényeztetni. Ők azok akik imádják, istenítik, pénzelik és kitartják. Ezek a szegény palimadarak cserébe pedig megkapják, amit érdemelnek, a megalázást, a hisztiket, a folyamatos észnélküli költekezést, a meg nem értést és az érzelemmentes, gépies szexet. Cserébe van egy mindenki által irigyelt kirakatbaba mellettük.

A legfontosabb mondatok, amiket egy igazi trendi tininek ismernie kell: (a teljesség igénye nélkül!)

“Én már felnőtt nő vagyok, tudom mi a jó nekem!” – szigorúan csak 15 éves korig használandó!

“A mű hiszti kell.” – ebben a kérdésben a férfiak valószínűleg másképp vélekednek, de mint tudjuk, egy férfinak nem lehet igaza, neki csak pénztárcája van.

“Persze, ha egy férfi csinálja ugyanezt, akkor ő a falu bikája, míg egy nő hülye kurva!” - ezzel a mondattal szinte mindig minden helyzetben lehet érvelni, hiszen ez olyan alapvető igazságtalanság, amivel harcolni lehet az egyenlő jogokért és bánásmódért.

“Én annyira szerelmes vagyok …-ba! Bár igaz, hogy egy kicsit ilyen meg olyan, és hogy nem tetszik rajta ez meg az, de nem baj, majd ÉN MEGVÁLTOZTATOM!” – mert ami nem tökéletes, az nem jó, de tökéletesíthető, minden csak a megfelelő mértékű erőszakosság és gátlástalanság kérdése.

Meddig tini a tini?

Egy igazi nő 18 éves korára öreg és kiégett, se a szex, se a bulik nem tudnak semmi újdonságot nyújtani számára. Ez az agonizálás eltart 25 éves korig, amikor már nem olyan könnyű 40 kilósnak maradni, egyre több smink kell és egyre több idő a megfelelő külső elérésére, és már nem lehet az anyuci és apuci nyakán élősködni, mert egyszer ők is besokallnak. Ezért a tini szó egy valódi nő fogalomtárában kb. a 25. életévig tart, amikor is váltani kell és jön a sokat ígérő nagybetűs élet, a szingli korszak.

Folyt. köv.

(És most jöjjön egy kis rinya, hiszti, siránkozás, mert az most nekem jó! )

Van egy jó hírem: mindegyiknek igaza van, amikor szid, és mindegyik megérdemli, amikor szidják! A magyar kultúrÁLLATlanság ugyanúgy megjelenik a közlekedésben, mint bármely más a közösségi életet érintő érában. Lássunk erre pár személyes, illetve a környezetemben megtörtént példát.

Az autósok

A gyenge pontjuk a KRESZ ismerete, vagy az inger hiánya annak betartására.

A zebrát hírből sem ismerik (a zebráról az kell tudni, hogy ott a gyalogosnak elsőbbséget KELL adni, megállni nem kötelező, ha nem zavarja a gyalogost a folyamatos haladásban az autó), az öt perces várakozás egy fél perces manőverre megszokott (nem szoktam csigulni, átkelésnél még gyorsítok is). Nem mintha nem érteném meg, hisz én is sietek, csak ő nem igazán érezné meg azt a kis időt, de ezért nekem fél órával előbb kell elindulnom (több zebrán is át kell jutni, és elérni a buszt!).
A kedvencem az volt, amikor a balról jövő delikvens (ismervén és betartván a KRESZ szabályait) megállt, és átengedett. A jobbról jövő simán el tudott volna jönni mögöttem, messze járt még. De amikor meglátta, hogy elindulok, gyorsítani kezdett, hogy még előttem átérjen, de így pont egy időpontba kerültünk volna ugyanarra a koordinátára. Ekkor okoska elkezdte rángatni a kormányt, hogy ő ugyan nem lassít, de kikerül, csak azt nem tudta eldönteni hogy merre, így kacsázva rohant felém, végül nagy fékcsikorgás, és én nagy szívdobogással feljutottam a járdára.
Második édes emlékem, amikor történt egy baleset egy kereszteződésben, pont a lámpa előtt, a lámpa a magasban lógott, nem zavarta a baleset a működését és láthatóságát, illetve a mindkét irányban két sávos úton a közlekedés akadálytalanul haladt a másik sávban. Láttam baleset, láttam lámpa működik, rendőrök sehol. Mondom ok, ilyesmi megtörténik, folytatom utamat. Folytattam volna, ha az autósok nem döntenek úgy, hogy mivel csak egy sáv járható, ezért ők figyelmen kívül hagyják a lámpákat. Elsőre még fel sem tűnt. Lámpa vált, delikvens elhalad, biztos elkapta még a sárgát. De ekkor jött a következő autó, és a következő, és a következő. Ekkor a gyalogosoknak járó zöld jelzés villogni kezdett. Én meg csak pislogtam, álltam és vártam, hogy végre valaki átengedjen a nekik piros, nekem zöld lámpánál.

Hát igen, az autósok szemében a gyalogos egy “crash test dummy” (töréspróbáknál használt bábu), de nem csak a gyalogosok számítanak alsóbb rendű létformának. A bringások hasonló élvezetekben vehetnek részt, ha bringaúton szabályosan próbálnak közlekedni.
Kedvesem kínosan ügyel a KRESZ-re, gyalogosként, bringásként és sofőrként is. Ezért meglepetésként érte, amikor az egyenesen menő bringaúton a kanyarodó autó, akivel jó pár másodperce szemezett, úgy gondolta, hogy nem adja meg a kötelező elsőbbséget, hanem ő bizony fordulni fog. Mindezt abban a pillanatban sikerült eldöntenie, mikor kedvesemnek már nem volt ideje megállni, így keresztülesett ama fehér Opel személygépkocsin. Ez a kedves úriember úgy köszöntötte földön fetrengő, szédelgő, törött kulcscsontú kedvesemet, hogy ugye tudja magáról, hogy ő volt a hibás (WTF???). És hogy ő nagy kegyesen melyik kórházba szállítsa őt. Mivel kedvesem akkor még csak egy hónapja lett budapesti polgár, ezért nem volt nagy ismerete a környéken lévő kórházak terén, így az úriember bevitte a
balesetibe. Kis túlzással éltem előző mondatomban, mert az úr kirakta őt bringástul a baleseti elé, aztán mint aki jól végezte dolgát, szépen elhajtott. Kedvesem meg ott üldögélt a bringájával a kórház előtt, mert a bringát nem hagyhatta ott. Aztán egy orvos megsajnálta, a bringát berakták a mentős beállóba, őt meg szépen bekísérték a kórházba.

Akkor most szeretném felvilágosítani kedves autós polgártársaimat, hogy az autó előtt elterülő világ nem a GTA. A kis mozgó izék a távolban nem biztos, hogy arra vágynak, hogy keresztülhajtsanak rajtuk. Tanuld meg a KRESZ-t, és tartsd is be, nem azért írták le hogy viccgyűjteményként röhögcsélj rajta, már ha egyáltalán tudsz olvasni, mert ahogy látom a látás- és elmezavar a jogosítvány megszerzésének alapfeltétele. Attól, hogy te vagy a nagyobb és az erősebb, nem te vagy az alfa-hím/nőstény, nem vagy sem különb, sem több, sem semmi, amit hiszel magadról.

A bringások

A gyenge pontjuk a KRESZ ismerete, vagy az inger hiánya annak betartására. (A copy-paste nagy úr )

A kedvenc bringás-fajtám ugyanaz az ego-csökevény, amit az autósoknál is szeretek, az én rám nem vonatkozik a piros lámpa fajta. Adott négysávos út, adott mellette bringaút, adott külön járda, és egy szép piros lámpa. Gyökérkém teker az autók között, mert a bringaút olyan snassz, mert őt tekintsék járműnek, mert ő nem gyalogos. De amikor jön a piros, és meg kell állni, mert előtte gyalogosok akarnak átsétálni, na akkor ő már nem egyenértékű az autósokkal, ő bizony keresztül megy, mert ő bringás, és a bringásoknak nincs piros lámpa, az a kocsikra vonatkozik. (Ami így is lenne, ha a bringaúton ment volna, de akkor is meg kellett volna állnia a másik zebránál, mert ott meg a gyalogosoknak és a bringásoknak volt piros.) És a szerencsétlen átkelni készülő meg örül, ha idejében észreveszi, és nem ütik el.

A másik amit imádok, amikor a járdán száguldoznak. Mert kérem szépen, a járdán lehet bringával közlekedni, amivel semmi probléma nincs, ha mindezt olyan sebességgel tennék, ahol még kényelmesen lehet kerülni, megállni, és a hirtelen eléugró szitukból ütközés és elnyalás nélkül kikerülni. A KRESZ ezt 10 km/óra alatti sebességben állapította meg, ami a valóságban olyan 13-16 km/óra környékére tehető, mivel nagyon lassan menni nem mindenkinek olyan könnyű, és sokkal balesetveszélyesebb tud lenni. De ezek a jól neveltek nem így tesznek, hanem jó 25-tel szlalomoznak a jogosan halálfélelemmel küszködő járókelők között. Hogy miért? Mert ők tudják a saját határaikat, tudják hogy mennyit engedhetnek meg magukat, mert ők előre látják, hogy el fognak csúszni egy vizes falevélen, vagy hogy kilyukad a gumijuk, mert ők istenek, akik csak azért a gyalogosok között mennek, mert az autósok nagyobb istenek!

Tehát akkor, hogy haljatok valami újat, tisztelt bringás népség: van ugye a bringaút, az úttest és a járda, és a legrosszabb esetben az osztott bringa és gyalogút. Ha van bringaút, akkor ott mész! Sír a szád, hogy nincs elég, aztán meg szarsz használni, ha van. Ha a bringaút osztott a gyalogúttal, akkor lassabban mész, és sokkal jobban figyelsz, mert a gyalogos is ugyanolyan hülye mint te, és azt hiszi, hogy az az út az övé! Ha pedig nincs más megoldás, és az úttestet választod, akkor ugyanazokat a lámpákat és táblákat fogod figyelembe venni, mint az összes többi jármű, mert te is az vagy!

A BKV járművezetői

A gyenge pontjuk a KRESZ ismerete, vagy az inger hiánya annak betartására. (Na még egyszer )

A BKV-t mindenki ismeri. Az alapállapot: szar szolgáltatás csillagászati összegekért. Lerobbant buszok, szaros-hugyos ülések, kettészakadó járművek, bunkó sofőrök, még bukóbb ellenőrök, extra bunkó utasok (nekik majd szentelnék egy külön post-ot a későbbiekben ). Most, hogy hozzászoktunk a fent felsoroltakhoz, és ahhoz, hogy a menetrendben közölt járatsűrűség köszönőviszonyban sincs a valós járatsűrűséggel, most jött egy újabb okosság: az egyesített havi bérlet az egyetlen havi bérletfajta. Aha, meg még mi kéne. Számoljunk egy kicsit. Ugye vannak a budapesti és környéken élő BKV használók. A környékiek jó része már rég lemondott eme csodás szolgáltatásról és autóra váltott. A maradék nem túl nagy százalék továbbra is szív. Nem néztem utána, de józan paraszti ésszel ez a szám, az összes közlekedőnek olyan 10-20%-a lehet. A többi ember maximum évente egyszer-kétszer vesz igénybe vasutat, vagy volánbuszt, amikor nyaralni, vagy rokont látogatni megy. Ők kitaláltak egy okosat, az olcsóbbik bérletet jól megszüntették, így a drágábbikat kell venni mindenkinek, azoknak is, akiknek a vonat, vagy a volán éves szinten maximum 3-5 ezer forintjába kerülne. Így mondjuk azzal a két alkalommal fizet olyan 2-3 száz forinttal kevesebbet, és a maradék összeget ugyanúgy ki kell fizetni. Hát igen, ez nagyon megéri, fizetni egy szolgáltatásért, ami nagyjából egy nagy nulla, mert nem az az évi 2-3száz forint plusz fog romba dönteni, viszont az a havi kb. 800Ft/fő mínusz meg nagyon is fájdalmas nagyon sok embernek. Nekem meg már csak azért is, mert köteleznek arra, hogy fizessek valamiért, amit nem használok. Azt hiszem ezt hívják árukapcsolásnak, ami a 1984. évi IV. törvény szerint tilos.

És akkor most kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz, a BKV sofőrök közlekedési morálja. Miért kap jogosítványt az, aki vélt- vagy valós sérelmén úgy áll bosszút, hogy kis híján megöl egy bringást? Most az mellékes, hogy az illető szabályosan, vagy szabálytalanul közlekedik, de ha csípi a buszsofőr szemét, akkor szép elegánsan ráhúzza a kormányt, és hogy ha ott döglik meg, akkor legalább nincs aki pampogjon.
Ha biciklista kinyírása nem sikeres, jöhet a második fázis, nyírjuk ki az utasokat. Mert milyen vicces rácsukni az ajtót az idős nénire, vagy a kisbabára a kocsiban, hisz miért nem másztak fel a buszra gyorsabban. Hogy miért nyomogatja a sok hülye a vészcsengőt, azzal nem kell foglalkozni, azt csak kicseszésképpen építették bele a buszba.

Ha én lennék a főnököd nem csak kirúgnálak, elvetetném a jogsidat egy életre, és börtönbe záratnálak, ott lesz majd időd gondolkodni azon, hogy kinek az életével is játszadozol!

A gyalogosok

A gyenge pontjuk a KRESZ ismerete, vagy az inger hiánya annak betartására. (Ők sem különbek )

Örök kedvencem marad az a hölgy, aki a kiemelten veszélyes átkelőben, a mindkét irányban 3 sávon, plusz buszsávon akart keresztül haladni. Tudni kell a helyről, hogy van aluljáró, és kb. 20 méterre lámpával ellátott zebra. A középkorú, ámde fürge hölgy viszont úgy gondolta, hogy eme két lehetőséget ő nem veszi igénybe, és nem veszi figyelembe a lámpák váltakozását a forgalmas kereszteződésben. A hölgy a természetes szelekciónak köszönhetően ott maradt. Nevezzetek szívtelennek, de nem tudtam sajnálni. Ellenben a szerencsétlen autóst, akinek nem volt ideje fékezni, és elcsapta az elé ugró nőt, őt nagyon sajnálom. Egy ilyen élmény egy életre meg tudja nyomorítani szerencsétlen lelki világát.

Természetesen ilyen kamikaze harcosok tucatszám flangálnak a bringautak közepén is, őket viszont az IQ-hiány helyett szerintem inkább a masszív tahóság, az önmaguk mindenki fölé helyezése, és a szimpla tanulmányi hiányosságok vezetik. Észre kéne venni, hogy a bicikli jármű, a bringaút a bicikliseké. Aki ép ésszel él, az az úttesten sem rohangál, ugyanilyen épeszűnek kéne lenni a bringautakkal kapcsolatban is.

Néhány hasonló tahóságból elkövetett apróság a gyalogosok részéről: ha a lábadra lépnek, leugatják a fejed, hogy milyen bunkó vagy, ha mész az utcán, egyik oldaladon egy méternyi hely, a másik oldaladon két-három méternyi, akkor a szembejövő, vagy a hátad mögött jövő az egy méteren akar kerülni téged, és beléd állítja a táskáját, a melletted elsuhanó bagós a füstöt a képedbe fújja (hátha allergiás rohamot kapsz), miközben kiégeti a kabátod a cigijével, mert egy fél lépéssel távolabbról megkerülni téged luxus, stb.-stb. (Sorolhatnám napokig.)

Végkövetkeztetés

Vajon miből is erednek ezek a problémák? Egy szóval leírható a jelenség: ego.
Manapság elterjedt egy jó szokás Magyarországon, senkinek semmi nem számít, csakis saját maga. Hogy rajtuk kívül mások is közlekednek? Hogy felelősséget kellene vállalni a közlekedésben? Hogy esetleg oda kéne figyelni arra, hogy ki merre? Ugyan már! Minek?
Hisz egy dolog számít: ÉN!
Mert én ezt akarom, mert én így csinálom, és én nekem azt nem kell betartani, rám nem vonatkozik, mert én több vagyok, és én jobb vagyok, és én nem úgy akarom, és én megtehetem, és különben is én jobban tudom!

Imádni való, ahogy ezek az emberek önámítanak, ujjal mutogatnak, és mindig nagyon felháborodnak, amikor ordenáré módon belerondítanak a másik életébe. Mert ők a kis hazugságokból jól felépítet burkukban, maguk alá csinált kakitrónjukon csücsülve úgy érzik, hogy sérthetetlenek. Aztán meg ottmaradnak, és senki nem sajnálja őket!

(Ennyi volt a rinya mára, zárul cica hiszti-tára… )

Zaizen nagymester intelmeit követve, első troll bejegyzésem a nagyon trendi (ez a szó olyan cuki-muki ) TOP 10 létrehozása lesz, melynek témája az ugyancsak nagyon trendi anime lesz. És hogy még ennél is trendibb legyek, természetesen hentai is fog szerepelni a palettán. Trendiségem betetőzéseképpen pedig nem fogom kihagyni a trendi animéket sem a sorból, hiszen mások által imádott tömegcikket olyan trendi fikázni.

10. Naruto – A gyerekek nagyon szeretik ezt az animét, és én ezt mélységesen megértem. Ellenben egy felnőtt szemével nézve a dolgot, igencsak csúfos kudarcot vall e műremek. Sajnos 3-4 résznél tovább nem tudtam élvezni egy olyan animét, ahol a karakterek bárgyúak és sablonosak, és amiben a legnagyobb poén, hogy Narutónak hasmenése van (többször visszatérő momentum, ha jól láttam AnimeConon egy egészt részt kerekítettek a téma köré). A sexy no jutsu pedig megérne egy külön fejezetet. Nem tudom, hogy ki az az épeszű férfi, aki ráizgul egy kiskölyökre, aki az orra (és szeme) előtt változik át nővé. Arról nem is beszélve, hogy egy 10-14 éves rajongótáborral rendelkező animében nem kellene picsa- és csöcs kirakós „nőket” mutogatni. (Sajna a gyerekek ezt jó példának hiszik, és a cosplaynél is látszik, hogy még le is utánozzák. – bővebben majd egy másik bejegyzésben)

9. Chobits – Az anime fő erényei, hogy aranyos és kedves. Mivel én nem vagyok egy romantikus lélek, ezért nekem ez egy animében édeskevés.
A főhős egy looser, maximum röhögni lehet rajta egy sort. Bár előnyére válik, hogy nem a szokásos picsogó bishifiú.
A főhősnő minden férfi álma, a tökéletes nő! Naiv, szőke, gyönyörű, nem beszél sokat, kiszolgálja az embert (minden téren, ha éppen hagyják neki), minden szavadat issza, miközben hatalmas szemeivel istenítve bámul ki az üres kis fejecskéjéből. És ami a legfontosabb, mindig kirakja mindenét, jól láthatóan, hogy a férfi szemeket lehessen min legeltetni! Hát ki kérhetne Istentől ennél többet!
Van benne ugyan egy-két kifejezetten jópofa karakter, de maga a sorozat ritka unalmas. Az ember megnézi az első két részt, az utolsó két részt, és látta az egészet. A végén a drámázás szánalmas, mire történik végre valami, addigra az ember már lemond az egészről, felesleges próbálkozás a végén valami mondanivalót beleerőszakolni. Itt külön megemlíteném a rajzot, mert az is megér egy misét. Technológiai szempontból kitűnő. Egyetlen dolog, amiért az egész egy groteszk izévé lényegül, hogy az anatómiát hírből sem ismerik a rajzolók. Tudom, az animéknek külön anatómiája van, de az, hogy szinte az összes karakter álla tök egyforma, és hogy a lábuk olyan hosszú, hogy a seggüket a nyakukban hordják, az kifejezetten a CLAMP stílus sajátja. (Bár a Chobitsban ez nem ütközik ki olyan vészesen, de ahogy haladunk a CLAMP történelemben, egyre inkább kiszúrja az ember szemét.)

8. Inu Yasha – Igazából érdekesen kezdődött, csak miért kellett úgy elhúzni. Az egész dögunalmas. A gonosz karakterek nagyrészt inkább nevetségesek, mint félelmetesek, a jó karakterek mindent túldrámáznak és egyfolytában nyafognak valamin. Egyébként amit még nem értek, az Kagome és Inu Yasha kapcsolata. Egyfolytában veszekednek a legapróbb marhaságokon, a megértés és az egymás iránti tisztelet legapróbb jelét sem mutatják. Ez se nem kapcsolat, se nem az a nagy drámai szerelem, aminek be van állítva. Egyik kedvenc cosplayesem szavaival élve (szabad fordításban): „Hogy áll az a Kagome ügy? Ohhh, 200 rész és még mindig nem vagytok együtt. Ha-ha-ha!!! Lehet, hogy a meleg bátyáddal kéne inkább lógnod! Uhha-ha-haaa!”

7. Átváltozós-harcolós animék – Ezeket az animéket azért vettem egy kalap alá, mert teljesen egyformák. Ugyanolyanok a karakterek, a részek felépítése, a szövegek, és tömeg gyártják őket. A legsablonosabbak és legunalmasabbak ezek közül a Magic Knight Rayearth, Wedding Peach, Mermaid Melody Pichi Pichi Pich, Tokyo Mew Mew (és még biztos van egy csomó, amit nem is láttam, hála az égnek!). Szándékosan nem írtam közéjük a Sailor Moon-t, mert ugyan az elején felsoroltak erre a műre is igazak, de nem fogok azért beszólni Vasarely-nek, mert mára már mindenki kockákat és gömböket rajzol. (Na jó előfordul pár háromszög és sokszög is, de az ritka.)
Mi az amitől ezek az animék annyira hasonlítanak?
Kezdjük a karakterekkel: picsogó kis picsák drámáznak bishi vagy looser pöcsökkel, bárgyúak, felszínesek és ostobaságokat művelnek. Minden ilyen animében ultra agresszív idegesítő rinyagép kiscsajok vannak beállítva, mint az alap elfogadott viselkedési forma megtestesítői. És a sok buta kiscsaj ezt beveszi, és így viselkedik (erről írok mad egy külön blogbejegyzésben). A hímkarakterek vagy idióták, és/vagy bishik (aka. transzvesztiták/androgünök), és/vagy nárcisztikusak, és/vagy csak szimplán bunkók.

A sztori minden részben ugyanaz. Rövid felvezetés a főhős mindennapjaiból, vagy a tervezgető gonoszok bemutatása. Aztán a gonosz elkezd gonoszkodni, vagy a főhős nagy szarba kerül, mert vagy ő, vagy valamelyik cimborája valami nagy baromságot művelt, majd jönnek a bonyodalmak és a sok dráma. Aztán jön a nagy harc, ami nevetséges. Félórás balettozós és széteffektezett átváltozások, közhelyes erkölcscsősz monológok, idióta harci kiáltások/szövegek/utasítások, és még annál is sokkal idiótább harci technikák. Lásd, énekléssel győzzük le az óriásszörnyet (WTF?), vagy éppen fél órás balettozással, és rózsaszín szívecskékkel hadonászunk közben. Persze a gonosz abszolút fölényben van, míg a csata végén mégiscsak a főhős lesz a győztes. Ilyenkor jut eszébe az az embernek, hogy milyen galaktikus anomália következményeként győzhette le a kis nyomoronc, a totál-brutál, mega erős, csettintéssel gyilkoló félistent. Majd mindenki boldogan összeborul és itt a vége.
Külön kiemelném a Widding Peach című műremeket, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, ha hányni akar egy jót. Valószínűleg állami projekt keretében készült ez a sorozat a házasságkötések növelése érdekében, hogy átmossák a fiatal leányok csöppnyi agyacskáját, és kitermeljenek egy csomó férfivadász hisztérikát, akiknek életük célja hogy habcsóknak öltözzenek, és egy napon keresztül mindenki őket ünnepelje, mert persze a férjjelölt az csak kellékként szerepel az eseményen, hogy ő mit akar vagy gondol, az nem számít.
Van még egy csodálatos sajátossága ennek a műfajnak. Mikor az ember már a falat kaparja, úgy szenved, és megváltásként csendül fel az ending, akkor beléd rúgnak még egy nagyot! Jön az előzetes a következő részből, ami szembesít téged azzal az őrületbe taszító ténnyel, hogy ezt a szart még vagy 500-szor meg akarják veled nézetni sorozat címén.

6. Lucky Star – Ez az az anime, amikor valami nagyon aranyos és nagyon ironikus próbál lenni, de egyik sem megy neki valami jól. A szereplők többsége idióta kislány, akiknek az a legnagyobb problémája, hogy melyik oldaláról kell elkezdeni enni a csokikrémmel töltött tölcsér alakú süteményt (a nevét nem jegyeztem meg), és mindezt képesek fél órán keresztül filozofikus beszélgetésben ecsetelni. Ez után a jelenet után állt be nálam az agyhalál, és tettem le arról, hogy én a továbbiakban ezzel a sorozattal foglalkozzak. Az egyetlen pozitív ötlet, hogy a főszereplő munkahelye egy cosplay café, ami sok alkalmat ad az otakuk kifigurázására.

5. Kukucska – Ez egy tanmesébe bújtatott borzalom. Nagyon okosak és nagyon tanulságosak akarnak lenni. Hihetetlen félresiklott eszközökkel próbálják erkölcsös irányba terelni az animén nevelkedett kobakokat, a lehető legnagyobb buzgalommal. A főszereplő kismadár valójában értelmi fogyatékos. Mert vegyünk ugye egy alap szituációt: A néni pletykás, mindenkiről mindenféle légből kapott valótlanságot hazudik, és ezért mindenki utálja őt. Nem így Kukucska: „Hűűű, de jó amit csinálsz, milyen jó fej vagy, milyen érdekeseket mondasz!” És megint utolért az agyhalál. Az már csak tetézi a dolgot, hogy a rajz stílusát ecsetelni teljesen felesleges, mert az nincs neki. Az egész úgy ahogy van kritikán aluli, és a legdöbbenetesebb, hogy ezzel még mondani is akartak valamit.

4. Elfen Lied – Jonná mester szavaival élve, ez az anime kizárólag egy kategóriába sorolható: agyfasz. Hemzseg az indokolatlan erőszaktól, annyira semmi értelme, hogy az ember legszívesebben kitépné a saját szemgolyóit, csakhogy ne kelljen több repdeső véres testrészt látnia. Az egész beteges. És persze kell bele a meztelenség is, csak úgy jól kitárulkozva, mert az dramaturgiai alapkellék és anélkül anime nem születhet erre a világra.

3. Cool Devices – Erre a hentaira nem vesztegetnék sok szót. Annyira gyenge, hogy még egy gusztusosabb rókát sem vált ki az emberből. A cím magáért beszél, van benne sok eszköz, sok mindenhez, olyasmihez is, amire a perverz ember fantáziája is csak nehezen áll rá.

2. La Blue Girl – Ebből a hentai sorozatból nem sokat bírtam nézni, úgy bele-bele nézegettem a részekbe. Első ismerkedésem eme remekművel mély nyomokat hagyott bennem. Garantálom, hogy aki ezt megnézi, az utána két hétig biztosan nem fog szexre gondolni.
Az első rész, amit láttam belőle (nem sorban néztem őket) úgy kezdődött, hogy egy kiscsaj hiányos öltözetben fut az erdőben, egy nagy szörny üldözi. A szörnynek sok csápja van, amik jól megnyújtott férfi hímtagok. Jó sok volt belőlük! A szörny beéri a nénit, majd módszeresen erőszakolni kezdi (minden nyílásra jut több csáp is). Erre megjelenik egy másik néni, egy extra cool amazon, aki lekaszabolja a csúnya szörnyet. És megjelenik a főcím. És az egérke a kezem alatt ekkor egy kicsi x-re tévedt ama jobb felső sarokban, és az összes letöltött részt kiirtottam a gépemről.
Teltek múltak az évek, és neten kis részletekben feltöltögetve is elérhetővé vált a cucc, gondoltam, hátha más részekben több az értelem. (Szeretem a hentait, azt a fajtát, aminek van története, a karakterek személyisége fejlődik, és nem a szex miatt van az anime, hanem az anime dramaturgiájának a része a szex, ahol is eme cselekedet eszközként szerepel, nem pedig célként. Van ilyen hentai!) Hát abból a pár percből, amit megnéztem még egy-egy részből, teljesen világossá vált számomra, hogy ez a sorozat egy szemétkupac. Kezdve a nagy csöcsös, a szexet fegyverként használó (szó szerint szexelve verekedett) izomamazontól, aki beleszeret az ellenségébe, a szélsősegesen szado-mazo, szexnek nem igazán nevezhető ocsmányságig. Elmondhatom, hogy ez a legbrutálisabb megerőszakolása mind a műfajnak, mind az emberi szemnek és agynak.

1. Death Note – Azért a Death Note került a lista élére, mert a legnagyobb csalódást ez az anime okozta nekem. Az első 18-20 részt láttam belőle körülbelül, és utána még egy-egy részbe belenéztem. Az anime zseniálisan indul. Elfogadható grafikával, ötletes alapszituációval, jól felépített karakterekkel.
A főszereplő Light a tipikus antihős. Közönyös, mindenkit lenéz, hozza az unott zseni úri gyerek formát. A felsőbbrendűségi komplexus mintapéldája. Enyhén pszichopata, de még jól is áll neki. Ámde egy shinigami (halálisten) kiszúrja magának, és lepottyant elé egy füzetet, amivel kvázi következmények nélkül lehet gyilkolni. Erre a hősünk nagyon rákap. Az elején önmagát is becsapva az erkölcsösség és igazságosság álcájában tetszelegve öli halomra a rossz fiúkat. De mikor valaki az útjába kerül, aki ártatlan, az összes maradék erkölcsi gátja széttörik, a felsőbbrendűségi komplexusa felerősödik, és isten szerepét ölti magára (ezt valamelyik részben ki is mondja, ha jól emlékszem).
Közben megjelenik egy másik zseni, L az Asperger-szindrómás (autizmus egy válfaja) nyomozó. Az ő karaktere annyira már nem hiteles, ha valaki találkozott valódi autistával, de elfogadható. Az ötlet mindenképpen plusz pontot érdemel. Az elején már látszik, hogy egy jól átgondolt és mesterien felépített történetről van szó. Minden karakternek kiforrott jelleme és szerepe van. Az elején.
Az első döbbenet és csalódás Misa-Misa. Ennél átlagosabb és sablonosabb nőábrázolást ki sem lehetett volna találni egy animébe. Ki kell szolgálni a rajongókat, húzzunk elő valamit, ami eddig mindig bevált. És íme, itt a túl rövid szoknyás, anorexiás kis hisztigép idol. Minden férfi otaku álma, ha női karakterekről beszélünk. De ezt a békát lenyeljük, megértőek vagyunk, valamit tálalni kell a férfiaknak ebben az animében is, és kell egy újabb kislány hülyítő példaképet állítani a birka fangirlök elé.
A második és az animére mérhető legnagyobb csapás (ami végképp szétoszlatta bennem azt a hitet, hogy manapság lehet jó sorozatot csinálni, ami nem a rajongókat akarja kiszolgálni, hanem a szerző tehetségét tükrözi) az volt, amikor Light nagy cselesen lemondott a halállistáról, és hirtelen egy picsogó erkölcscsősz nyálgép, „én jó fiú vagyok és nem csináltam semmit, és ezt be is bizonyítom, mert én ilyet soha nem tennék” bishi vált belőle. WTF? Miért is változik meg egy ember eredeti jelleme attól, hogy elfelejt egy tárgyat és a hozzá kapcsolódó eseményeket? Miért lesz olyan a személyisége, amilyen soha nem volt, a halállista megtalálása előtt sem? Arról nem is beszélve, hogy az eddigi openinget és endinget, ami zseniális volt és teljesen visszaadta az anime alaphangulatát, kicserélték valami disszonáns, hörgős zúzásra, ami még a legkevesebb jóindulattal sem nevezhető többnek zajnál, és súlyos személyiségzavart és skizofréniát okoz; a képi világ pedig epilepsziát.
Ezek után már sorozatban követik el a legnagyobb hülyeségeket és logikátlanságokat, csakhogy megmaradjon a nézőszám. Ilyen az idióta looser rossz fiúk gyülekezete, akik Kirát játszanak; vagy L halála, és két kis L klón bepasszírozása a sztoriba. És most már inkább bele se nézek.
Ezzel az animével két rossz dolog történt, ami a teljes elbutításához vezetett. Az egyik, hogy népszerű lett, a másik, hogy a készítők ezt észrevéve elkezdték kiszolgálni az otakukat, ahelyett, hogy az eredeti vonalon maradtak volna. Így lesz valamiből, ami a legjobb lehetett volna, a legrosszabb.

Hát ez lenne az, az én kis tízes listám azokról az animékről, amit senkinek nem ajánlok, aki már kilépett a gyermekkorból.

(Azt hiszem, ez a poszt kicsit hosszabbra sikeredett, mint eleve terveztem. De ha egyszer felszakad a gát, akkor megindul az áradás. )

Pár szót arról, hogy miről is trollkodnék. Az anime 18+ jelentése esetemben nem perverz gondolatok burjánzását jelenti, csupán bizonyos animék bizonyos érzelmi érettségi szintet igényelnek, némely animék pedig a 18- kategóriába sorolandók, mert egy bizonyos érzelmi érettségi szint fölött súlyos IQ csökkenést okozhatnak. Persze tudom én, hogy milyen gyereknek lenni, nekem is nagy kedvencem volt Hello! Sandybell, amikor 10 éves voltam, nem is csorbítanám eme anime szépségeit. Csak ahogy az ember öregszik, jobb esetben az igényei is növekednek, de a gondolkodásmódja és az ízlése mindenképpen változik.

Most áttérnék mestereimre, a trollkodás nagymesterei ők, akiktől mindenki tanulhat, és akik miatt blogírásra adtam a fejem:

• Zaizen nagymester blogja kötelező olvasmány minden trolltanonc számára. Intelligens és humoros. Kifinomult módszerei követendő példaként lebegnek az ember szeme előtt.
• Jonná mester nagyon jól választ témát, stílusa nagyon kritikus, sokszor sértő is. De talán pont ez kell, hogy elérje a célját. Néha túllépi a határokat (ejnye!), de hozzászólásai mindig meggyőznek arról, hogy a megmondós trollmaszk mögött érző szív dobog.
• Consy mester a legalja, mikor az ultraego találkozik a legmélyebb bunkósággal. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Aki trollkodásra adja a fejét, annak alap tananyag. Művészi!

Ők a példaképeim, az ő tanításaik által próbálom majd mester trollá képezni magam.